Csupa befogadásra hangolt fül vagyok. Figyelek. Miért? Egyszer egy rádiós műsorvezető azt mondta: mindegy, hogy kivel beszélget a műsorában (barát, vagy ellenség, szegény, vagy gazdag, kellemes küllemű, vagy rusnya), képes bármilyen kommunikációs helyzetből egy fantasztikus beszélgetést kihozni. Hogyan?
Kíváncsivá teszi magát. Mindig. Bárkivel is beszélgessen, azt figyeli, mit tanulhat tőle. Az embert keresi a beszélgető partnerben, s nem önmagát igyekszik letolni a másik torkán.
Ez a hozzáállás számomra azért megnyerő és nagyon szimpatikus, mert elfogadást és alázatot tükröz. De vajon megvan ez a mi családi-, baráti- és munkakapcsolatainkban? Vajon előre lendíti vagy hátráltatja kapcsolataink elmélyítését az, ha megosztott figyelemmel egyszerre több dologgal is foglalkozunk? Tudunk-e szó szoros értelmében figyelni a másikra, miközben rohanunk, hol is tartunk, mobilozunk, még azt gyorsan hozzátesszük, vezetünk, néha autót, közbevágunk, néha háztartást, kikérjük magunknak, néha projectet, mit is mondtunk, hívásvárakoztatunk, csak kiszaladunk?
Na idehallgass!
Íme az egyik legegyszerűbb mindfulness gyakorlat, ami arra is kiváló, hogy szokd a tudatos hallgatást, az elcsendesedést, az összpontosítást. Csinálhatod persze önállóan is, de ha együtt gyakoroltok a pároddal, a családdal, a haverokkal, a csapattal, az erősíti az intimitást, bizalmat és az összetartozás érzését. No meg persze emeli a kapcsolataid minőségét. Próbáld most ki, aztán add tovább azoknak, akik szerinted örömmel beszállnának veled az egyperces csupa fül játékba!
Egy röpke perc erejéig csukd be most a szemed, vedd ki a fülest és nyisd ki a füled! Figyeld a környezet hangjait magad körül! Csend van, vagy éppen gépek zaja zúzza az agyad? Hallod a madarakat csicseregni, vagy a párod horkolni? Jobbról jön a hang, vagy a szomszédból? Karcos, tompa, csengő vagy mély? Egyszeri, vagy ismétlődő, esetleg visszhangzik?
És mi a helyzet belül? Hallod, ahogy levegőt veszel, akár a saját szívdobbanásaidat? Ahogy beáramlik az orrlyukaidon keresztül le a torkodon át a tüdődbe és hasadba, vagy ahogy kifújod? Hallod magad köszörülni a torkod, köhögni, nyelni, akár fel is nevetni, ahogy egy kicsit másra figyelsz és kibillensz a mókuskerékből? Vajon hányszor, s milyen hosszú ideig tudsz így hallgatni? Mennyire esik jól egy kicsit kikapcsolni?
Szimplán csak másra helyezed a fókuszod, s ami a lényeg, hogy tudatosan teszed. Nem nagy ördöngősség, beláthatjuk, ugye? S ha elkalandozol, az sem gond, mert minden egyes ilyen gyakorlatot ítélkezés, kritikák és minősítés nélkül végzünk. Mindössze azért, hogy egy rövid időre áthangolódjunk valami másra, mint a szokásos, edzve ezzel nem csak a hallójáratainkat, de az elménket és a kommunikációs készségünket is.
