Majdhogynem egy évtizede kezdődött. Egyetlen bókot sem voltam képes elfogadni, megköszönni, nem hogy még viszonozni is anélkül, hogy zavarba ne jönnék. Egyszerűen nem tudtam, mit reagáljak, amikor egy férfi megdicséri a megjelenésem, vonzónak találja a mozgásom, elbűvülőnek a mosolyom. Megelégelve a bénázásomat, Sámuel unszolására elindítottam a cicagatyó hadműveletet. Jópár vesztett és nyertes csata során rájöttem, voltaképpen mi is múlik azon, hogy épp cicagatyó, pörgős szoknya vagy melegítő alatt riszálok úgyis-úgyis. Képzeld csak el, pont semmi! Tudod, miért? Mert ma már végre mindegyikben igazi nőnek érzem magam. A bevetés tehát sikerrel zárult. Beszámolóm a főbb etapokról és tanulságokról szól.
Az első csata tanulsága:
Félelmetes, egyben pezsdítő, amikor a feszítővasat végre a kezedbe veszed.
Onnan indulunk, hogy gyakorlatilag nem voltam hajlandó magamra ölteni semmiféle testre feszülőt. Se szűk ruha, se miniszoknya, se cicagatyó. Mire Sámuel, a divatfotós barátom egyszer csak beleparancsolt mindezekbe egy londoni ruhabolt kellős közepén. Csak úgy poénból. Nem hittem el, mekkora a különbség kettőnk nézőpontja között! Míg ő egy formás bombázónak írt le, én egyre-másra szorongva jöttem ki a próbafülkéből. Kifejezetten szarul éreztem magam a testem idomait kihangsúlyozó göncökben. Vajon merre járt ekkoriban a reális énképem? Hát nem abban a próbafülkében, az egyszer biztos! Persze megvetetett velem egy olyan darabot, ami még éppencsak átment az én szűrőmön, de már vitte a pálmát szerinte. Elkezdtem tehát óvatosan feszegetni a határaimat. És mint tudjuk, határokat feszegetni kivétel nélkül mindig eredményes. Felírnám vényre mindenkinek.
A második csata tanulsága:
Az adok-kapok törvényére hagyatkozni mindenkor üdvös.
Sámuel barátom számára a világ legtermészetesebb dolga volt szó szerint bárkinek kifejeznie elismerését, ha tetszett neki valaki vagy valami. Elkezdtem tehát utánozni őt abban, hogy megmondom, ha valaki szemrevaló, ha gyönyörű a frizurája, ha szépen beszél, vagy ha jólesik a viselkedése stb. Eleinte kissé bátortalan voltam, aztán leesett, hogy végtére is pont ugyanazt teszem, mint amit angol órákon: pozitív visszajelzésekkel erősítem a tanítványok magabiztosságát. Az csak évekkel később esett le, hogy milyen csodálatos körforgásba kerültem azzal, hogy kinyitottam az őszinte dicséretek ajtaját.
A harmadik csata tanulsága:
Külső vakolás helyett hajrá énidő és lélekápolás!
A divatfotós, aki miatt sortűz alá vetettem addigi hozzáállásomat, táncban partnerem, civilben pedig átmeneti példaképem volt. Mindig azt hajtogatta: be presentable. Vagyis légy tiszta és ápolt, legyen olyan a megjelenésed, hogy bármikor büszkén be tudjanak téged mutatni bárkinek. Persze azt már magam tapasztaltam ki, hogy mindez csakis akkor kivitelezhető és működik flottul, ha belül rendben vagyok magammal. A hiteles megjelenés és ragyogó kisugárzás alapfeltétele egyfajta belső harmónia. Amikor megmutatkozik a külsőmben, hogy rendben vagyok tökéletlen, ám fejlődő önmagammal. A sors végül úgy hozta, hogy miután egymásnak kölcsönösen utat mutattunk, el is koptunk egymás életéből. Mégis, a tanításért örökre hálás vagyok Sámuelnek. Mert habár bátran hordom azt a bizonyos cicagatyót, megtanultam, hogy egyáltalán nem ez határozza meg, milyen nő is vagyok valójában.
Varázslatos, ösztönös, finom
A cicagatyó hadművelet és az önmagammal megvívott csaták hatása a mai napig tart, igaz már régóta nem testem felvállalásán dolgozom. A nőiesség kiteljesedését, a női szerepek megélését és a feminin energiák egyensúlyát célzom meg mostanság. Csakúgy, mint a Nőiesség pozitívPAKK 21 optimista gondolata, pozitív megerősítő állítása, melyeket az optiLISTÁban találsz. Ha jól érzed magad nőként a bőrödben, ha kiválóan működsz gondoskodó anyaként, gyengéd feleségként, tiszteletreméltó istennőként, ne is hallgasd meg a szituMEDI meditációit! De ha úgy, mint nekem, még mindig van mit kupálni nőiesség vonalon, érdemes bevetned még az inspiráló háttérképeket is, amiket mi insPIKnek hívunk. Ki tudja, milyen pozitív változást hoznak a te életedbe is.
