Épp Laura Silvánál vizsgázok. Egy több éves tanulási folyamat és óriási befektetés gyümölcsét aratnám le éppen. Örömmel élném meg agykontroll oktatóvá válásom végső záróepizódját, ám egy rusnya kis ciszta beleköp a levesembe. A jobb petefészkemből kirobbanó formában igyekszik nagy elánnal kitörni. Az orvosok ugyan magasnak mondják a fájdalomküszöböm, ez most, úgy érzem, keményebb menet a szokásosnál. Már az ájulás határán vagyok próbatanítás közben: a fájdalom és az izgalom egyvelege beüt.
-Ugye leülhetek, Laura? A cisztám rosszalkodik. – mondom a sokak által tisztelt, nagy tudású szakértőnek roskatagul. Meg sem várom, hogy kimondja a választ. Lábaimból elszáll az erő. Sápadt arcomon, görnyedt testemen látja ő is, hogy helyzet van. Lehuppanok a tábla mellől a székbe. Pont vele szemben kötök ki. Fújok egy nagyot és megköszönöm a kedvességét. Mire ő megértően rám mosolyog és valamiféle ősanyai megnyugtató gondoskodást sugározva az asztal felett kissé közzelebb hajol hozzám. Mélyen a szemembe néz és így szól:
– Ez csak természetes. Maradj ülve, amíg csak szükségét érzed. De ugye tudod, hogy nincs olyan, hogy cisztám? (Némi hatásszünet.) Az csak egy ciszta. Kifejlődött, hogy jelezzen neked valamit. Nem a tiéd. Csak egy ciszta. Egy útmutató.
Bakker, eddig se voltam toppon, de ettől meg aztán pláne paff vagyok egy pillanat alatt. Hihetetlen! Életem egyik legfontosabb vizsgája zajlik. Arra is fókuszálhatnék akár, hogy küldetésemhez végre megint egy lépéssel közelebb jutottam. Ehelyett pofán ver egy újabb felismerés! És milyen jó, hogy jön! Mert milyen igaza van!
Eddig minden egyes alkalommal így mondtam: nem múlik a fejfájásom, kiújult az allergiám, előjött a szemölcsöm. De ha magaménak mondom, marasztalom. Mekkora blama, hisz tök logikus! Én inkább szabadulnék tőle. Ergo ahhoz, hogy kitegyem a ciszta és a vele járó görcsök szűrét, mint ahogy bármilyen egyéb betegségét is, először is másképp kéretik fogalmaznom. Ahhoz, hogy másképp fogalmazzak, másképp kéretik gondolnom. Ahhoz, hogy másképp gondoljam, kéretik takarítanom:
Van egy cisztám. Töröl-Töröl. Ott van egy ciszta átmenetileg a petefészkemben.
Szóval ennyire fontos a Gondolat-NagyTakarítás, mint egyfajta élethosszig tartó tanulási folyamat: önmagamról, hiedelmekről, sorsról. A túlélés múlhat rajta. Ezért aztán azon vagyok, hogy terjesszem Laura szavait. Ki tudja? Hátha másoknak is eljő egy újabb felismerés: a daganat, a hályog, a zsibbadás, a véraláfutás, a depresszió, a tüdőembólia, de sokszor még a kóma is csak jelzés. Átmeneti állapot. Útmutatás a javából!
A gondolatok megváltoztatásának hatására egyértelműen javulás érhető el. A szeretetteljes szavakkal ugyanis a szervezet természetadta öngyógyító képességét indíthatjuk így be. Nem más ez, mint szimpla biokémia. Ciszta őrület, hogy milyen egyszerű!
